Húgyúti fertőzésről akkor beszélünk, ha a húgyutak bármely szakaszán nagy számban találunk kórokozókat. Kórokozók előfordulhatnak csak a vizeletben vagy kimutathatóak az adott szerv fertőzésekor is, így húgycső, prosztata-, vesemedence-gyulladás, illetve hólyaghurut esetén. E szervek gyulladásai okozzák a klinikai tüneteket. Fontos tudni, hogy a gyulladások nem mindig okoznak panaszt a betegeknek, vagyis tünetmentesek is lehetnek! A gyulladások jelentős részét baktériumok okozzák, melyek zömében a húgycsövön keresztül jutnak be és felszálló fertőzést hoznak létre. Ritkábban a véráram útján jutnak be a szervezetbe a kórokozók. A felszálló fertőzés során leginkább a bélben normális körülmények között is előforduló baktériumok a tettesek.
A gyulladások heveny és krónikus formában jelentkezhetnek. Heveny fertőzés esetén a húgyutak bármely területén jön létre gyulladás, amelyet erőteljes vérbőség, esetleg nyálkahártyavérzés kíséri. A vese gyulladásakor legfeltűnőbb elváltozás a vesecsatornácskák közötti szövet gyulladása, amely tályogos beolvadáshoz is vezethet. Heveny gyulladások általában a betegnek is heveny panaszt okoznak. Amennyiben a fertőzések ismétlődnek a gyulladás idültté válik. Az idült vagyis krónikus gyulladás hegesedéshez elhanyagolt esetben veseelégtelenséghez vezethet. Elhúzódó, nem megfelelően kezelt heveny gyulladásból szintén kialakulhat a krónikus forma, ezért minden heveny gyulladást komolyan kell venni!
A vesék által kiválasztott vizelet egészséges egyénben gyakorlatilag a húgycső legvégső szakaszáig steril. A húgyutakat a baktériumok leggyakrabban alulról felfelé terjedve fertőzik meg, ritkábban fordul elő, hogy a vérben keringő baktérium a vesébe kerülve okozzon gyulladást. A gáttájékon vagy a hüvely környékén elhelyezkedő bélflórából származó baktériumok felfelé haladva, a húgycsövön át érik el a hólyagot, a húgyvezetéket és a vesemedencét. Kiváltképpen elősegíthetik a fertőzést különféle eszközös beavatkozások (pl. hólyagkatéter, hólyagtükrözés) és főként a vizelet szabad elfolyását gátló megbetegedések (pl. gyulladásos szűkületek vagy kövek). A leggyakoribb ilyen betegség a laikusok által is ismert pyelonephritis, amelyet gyakran vesemedence-gyulladásnak neveznek, noha kizárólag a vesemedencére (pyelon) terjedő izolált gyulladás nem létezik. A vesemedence és a vesekelyhek nyálkahártyájának gyulladása mindig együtt jár a vese szövetének gyulladásával.
Ezen belül a heveny (akut), elsődleges (primer), illetve az elhúzódó, krónikus pyelonephritist kell elkülönítenünk. A heveny vesegyulladás oka nem mindig ismert, gyakran váltja ki felfázás. Oka lehet más szerv gennyes gyulladása, amikor a véráramon keresztül kerülnek a vesébe kórokozók; de azok a fertőzött húgyhólyagon, vesevezetékeken át is fertőzhetnek.
A betegség legjellemzőbb tünetei a magas láz, esetleg hidegrázás, a fájdalmas vese és vesetájék, a fejfájás, a vérnyomás emelkedése, a vizelési panaszok, az étvágytalanság, az elesettség. Gyakori, nehezített, fájdalmas vizelés, zavaros színű vizelet jellemzik.
A kórtörténet ismeretében a hasi és nemi szervek vizsgálata következik. Általános vizelet-, és laboratóriumi vizsgálatokkal a gyulladás megléte, eredete igazolható. A műszeres , eszközös vizsgáló eljárások a gyulladást kiváltó ok felkutatása miatt szükségesek. Ilyenkor hasi ultrahang vagy egyéb képalkotó módszerek alkalmazandók.
A kórkép megfelelő antibiotikummal végzett kezelésre gyorsan, nyom nélkül gyógyul. Amennyiben a háttérben valamely rendellenesség észlelhető, az a gyógyulás folyamatát megnehezítheti, lassíthatja. Ilyen rendellenességek az anatómiai elváltozások, mint a vesevezeték és a vesemedence átmenetének szűkülete, továbbá a vesekő is. Ezekben az esetekben nem csupán a vesegyulladást, hanem a komplikáló tényezőt is meg kell szüntetni.
A betegség különleges formája a terhesség utolsó harmadában jelentkező vesegyulladás, amely hormonális vagy mechanikus okok - általában a jobb oldalon nehezített a vizelet elfolyása - miatt jön létre. Ilyenkor a vese üregrendszerében mindig található pangó vizelet, amely ha befertőződik, könnyen kialakulhat az anya és a magzat életét is veszélyeztető akut vesegyulladás. Ezért szükséges, hogy a terhesség során végzett ultrahangvizsgálatok a vesék állapotára is kiterjedjenek. Ha mégis kialakul a betegség, akkor a legsürgősebb feladat a hólyag és a vese közé felvezetni egy vékony műanyag csövet, ami megszünteti a vizeletpangást.
Az akut, különösen a komplikált és a terhességi pyelonephritis sürgős ellátást igényel, ellenkező esetben súlyos, életveszélyes (szeptikus) állapot alakulhat ki..
A krónikus pyelonephritis nemcsak a veseszövet gyulladásával, hanem annak hosszú távú károsodásával is jár. Előzménye lehet kezeletlen vagy észrevétlen heveny vesegyulladás, vesekövek, többszörös veseoperációk vagy anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség).
Legfontosabb a kiváltó okok felkutatása, ezek megszüntetése és elhúzódó antibiotikumok adása. Végső esetben műtétre is sor kerülhet. Fontos szerepet kap ebben a betegségcsoportban a rendszeres gondozás.
Normálisan gesztenye nagyságú szerv, amely a húgyhólyagból eredő húgycső körül, közvetlenül a hólyag alatt helyezkedik el. A könnyebb megértés végett úgy is mondhatnánk, hogy a közvetlenül a hólyag alatt elhelyezkedő prosztatát keresztülfúrja a húgycső. Így a húgycsőnek van egy prosztatán belüli, körülbelül 2-3 cm-es szakasza, ezt követően még körülbelül 13-15 cm hosszan folytatódik. Végbélen keresztül jól vizsgálható. A mirigy fájdalmassága, puhasága vagy tömöttsége, formája sok mindent elárul a vizsgáló orvosnak. A prosztata normális esetben mirigyes tapintatú, puha. Az öregkori prosztata megnagyobbodás tapintata ettől kissé eltér, a prosztata mérete növekedhet. Rákos elfajulás esetén porc- vagy kőkemény göböket észlelünk a prosztatában, illetve az egész prosztata kőkemény szövetté alakul át.
Tapasztalat szerint átlagosan minden tizedik ember fordul urológiai panasszal orvoshoz, ebből minden negyedik férfinak prosztata-gyulladása van. A 20 és 60 év közötti férfiak urológiai panaszainak negyedét prosztatagyulladás okozza, és legalább minden második férfi életében egyszer előfordul ez a betegség, főleg a fiatal és a középkorban.
A gyulladás kialakulásában több tényezőnek tulajdonítanak szerepet, ezek a fertőzés, bizonyos hormonális faktorok és a felfokozott életvitel, a mindennapi stressz. A fertőzés szerepel leggyakrabban a kiváltó okok között. A kórokozók leggyakrabban a húgycsövön keresztül jutnak fel a prosztatába. Minden egyéb olyan elváltozás is elősegíti a gyulladás kialakulását, amely megnehezíti a vizeletürítést. Ilyenek a záróizom fokozott izomtónusa, a húgycső szűkülete és a következményes emelkedett húgycsőnyomás, mely lehetővé teszi az - esetlegesen fertőzött - vizelet bejutását a prosztata állományába.
Megnevezés Magyarázat
I. Akut bakteriális prosztatitisz A prosztata heveny fertőzése
II. Idült bakteriális prosztatitisz Idült prosztatagyulladás / Krónikus húgyúti fertőzés
III. Krónikus abakteriális prosztatitisz illetve idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Változó vizelési és szexuális panaszok, különböző kismedencei fájdalmak.
III.a. Gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Nagy mennyiségű gennysejt az ondóban ill. a 3.pohárban
III.b. Nem gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Nem jelentős számú fehérvérsejt az ondóban illetve a 3. pohárban
IV. Tünetmentes gyulladásos prosztatitisz Panasz nincs, sok fehérvérsejt az ondóban, a 3. pohárban, illetve a prosztatából vett szövettani mintában.
Vizelet Vizelet, masszátum vizsgálat Lehetséges diagnózis
Csak az első pohárban (első 5-10 ml vizeletben) fehérvérsejtek ą bakteriumok a vizeletben Húgycsőgyulladás
Második pohárban is (100-150 ml vizeletben) fehérvérsejtek ą bakteriumok a vizeletben Akut vagy krónikus hólyaghurut, akut, vagy krónikus prosztata-gyulladás
Prosztata masszátum fehérvérsejtek ą bakteriumok a vizeletben,falósejtek Akut vagy krónikus prosztata-gyulladás, krónikus kismedencei fájdalom tünetegyüttes
Csak a masszázs utáni vizeletben,harmadik pohárban (utolsó 5-10 ml vizeletben) fehérvérsejtek ą bakteriumok a vizeletben Akut vagy krónikus prosztata-gyulladás, krónikus kismedencei fájdalom tünetegyüttes
A baktérium okozta heveny gyulladást a legkönnyebb diagnosztizálni. A betegség meggyógyítható hosszan tartó antibiotikum-kezeléssel.
A kórokozó a prosztataváladékban kimutatható. A váladékot prosztatamasszázs révén nyerjük. Az esetek mintegy kétharmadában azonban nem mutatható ki baktérium vagy egyéb kórokozó. Prosztatagyulladást chlamydia, mycoplasma nevű baktériumok és különböző gombafajok is okozhatnak.
Heveny bakteriális prosztatagyulladás.
A prosztatagyulladás tünetei rendkívül változatosak. A heveny prosztatagyulladás lázzal kísért nehezített vizeletürítéssel jár, időnként vizelési képtelenség is kialakulhat. Általános gyengeség, végbéltáji fájdalom, teltségérzés kísérheti. A kórokozó általában a húgycsövön keresztül jut be a prosztata mirigyállományába.
Krónikus bakteriális prosztatitis.
A tünetek kevésbé kifejezettek, mint heveny prosztatagyulladásban. A panaszok diffúzak, az alhasi, gáttáji, herékbe kisugárzó fájdalom, a vizelési nehézség, a potenciazavarok mind előfordulhatnak. Ebben az esetben is a prosztata váladékából, illetve az ondóból, vagy mindkettőből tenyészthető ki a kórokozó. A betegség hosszan tartó gyulladásgátló szerekkel kezelhető, meggyógyítható. Mindig figyelembe kell venni az esetleges társbetegségeket, a húgycsőszűkületet, a prosztata megnagyobbodását, vagy az olyan rendszerbetegségeket, mint például a cukorbetegség.
Minden körülmény és kezelési lehetőség ellenére gyakran kiújul és a páciens rendszeres orvoslátogatóvá válhat.
A "gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom szindróma" alatt azt a betegséget értjük, amelynek tüneteit a krónikus bakteriális prosztatitisz alatt felsoroltuk, de baktériumot nem sikerül kitenyésztenünk.
A "nem gyulladásos eredetű kismedencei fájdalom szindróma" esetében nem is a prosztata beteg, hanem a prosztata környéki szövetek, a hólyagnyaki, a medencefenéki izomrostok görcskészsége fokozott. Ez a fokozott feszülés, különböző növényi kivonatokkal és fizikoterápiával gyógyítható.
A tünetmentes (aszimptomatikus) prosztatitisz olyan gyulladás a prosztatában, amely nem okoz panaszt. Gyakran meddő házaspároknál vagy a prosztataműtétek eredményeinek szövettani feldolgozása során derül rá fény.
Kerüljük a hideg helyen való tartózkodást, kerüljük a huzamosabb ülést hideg ülőhelyen. A lehűlt testrész ellenálló képessége csökken. Éppen ezért javasolt, hogy fürdés után váltsunk azonnal fürdőnadrágot, illetve fürdőruhát. Kerüljük a huzatos helyeket, felhevült testtel nem lépjünk hűvös helyiségbe. Nem tanácsos télen az utcán parkoló autóba beülni. Ne üljünk tartósan puha ülésen, széken. A szexuális együttlét után pedig javasolt a vizelés, amely által a húgycső mentessé válik az esetleg odakerült gombáktól, baktériumoktól. Külön kiemelnénk, hogy a tömény alkohol, vagy fűszeres étel fogyasztásának kerülése csak a már kialakult gyulladásos betegségben ajánlott, önmagában az étkezési szokásoktól, a fűszertől vagy az alkoholtól a betegség nem alakul ki. Kerüljük a gyakori partnerváltást és az analis szexet.
Életmód változtatás
Táplálkozási szokások módosítása
Gyógynövények alkalmazása
Cél: a gyulladást okozó elemek eltávolítása az étrendből és a gyulladást-csökkentő élelmiszerek fogyasztása.
Fogyasszunk friss gyümölcsöt és zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket.
Tartózkodójuk a cukortól és az édesítőszerektől, tejtermékektől, a fagyasztott ételektől, a tartósítószereket, ételszínezékeket tartalmazó termékektől, a finomított gabonatermékektől, a kávétól, kólától és a gyors éttermekben készült ételektől, a csokoládétól és a vörös húsoktól.
Fogyasszunk legalább napi 2-3 liter szénsavmentes folyadékot.
Kiegészítőként C és E vitamint, cinket, kis virágú füziketeát, rozspollent és törpepálma kivonatot tartalmazó termékeket fogyaszthatunk. Lehetőség szerint iktassuk ki életünkből a stresszt!
A herék a herezacskóban helyezkednek el, tojás alakúak mirigyek, átlagosan 3,5-5cm hosszúak. Feladatuk kettős, egyrészt a hereszövet túlnyomó része a hím ivarsejt (spermiumok) képzésében vesz részt, másrészt bizonyos sejtcsoportok a férfihormon, a tesztoszteron termelését végzik. A tesztoszterontermelés nagyobb része a herékben történik, de kisebb mennyiségben a mellékvesékben is termelődik. Hátulról csatlakoznak a herékhez a körülbelül 5 mm vastagságú, hosszúkás mellékherék. Feladatuk a herékben termelt spermiumok érésének és tárolásának biztosítása. Ezekből erednek az ondóvezetékek, amelyek a spermiumokat azok tárolási helyére, a prosztata mögötti ondóhólyagokba juttatják. A heréket és mellékheréket a hereburkok és a herezacskó bőre veszi körül. Ha a here vagy a szomszédságában levő mellékhere fájdalmatlanul vagy fájdalmasan megduzzad, forduljon azonnal orvoshoz! A duzzadás oka legtöbbször jóindulatú, ám a here megcsavarodása okozta érelzáródás, vagy a here rosszindulatú daganata a későbbiekben a férfiasság elvesztéséhez vezethet. Az önmagukra adó férfiak nemcsak a fájdalmas, lázzal járó duzzanatokra figyelnek fel, hanem a fájdalmatlan here, mellékhere növekedésre is!
Az akut mellékhere gyulladás létrejöhet húgycsövön keresztüli fertőzés (védekezés nélküli nemi kapcsolat, urológiai beavatkozás) útján, de eljuthatnak a kórokozók a véráramon vagy a nyirokutakon át is a mellékherébe. Gyakori az állandó katétert viselőknél. A kórokozó a prosztatamasszázs utáni vizeletből illetve az ondóból kitenyészthető és ilyenkor hosszú ideig célzott, kombinált antibiotikus kezelés szükséges. Amennyiben ezzel panaszmentesség nem elérhető, mérlegelni kell a mellékhere eltávolítását.
A gyulladás általában egyoldali és a tünetek néhány nap alatt alakulnak ki. A mellékhere megnagyobbodik, kifejezetten érzékennyé válik, a beteg erős heretáji fájdalmat jelez. A folyamat később a herére is ráterjed és a herezacskót is érintő duzzanat, vizenyő alakul ki. A herezacskó bőre feszes lesz, a jellemző ráncai elsimulnak és fénylővé, vörössé válik. Ebben az állapotban már here-, és mellékhere-gyulladásról beszélünk (orchidoepididymitis acuta). A gyulladást magas láz, hidegrázás és az ezekhez társuló általános rossz közérzet kíséri. Kezeletlen vagy kezelésre nem reagáló esetekben szeptikus (vérfertőzés) állapot alakulhat ki, tályogosodással.
A részletes kórtörténet felvételt és vizsgálatot követően vizeletminta, szükség esetén ondóváladék tenyésztést kell végezni. A kórokozó megállapítása és érzékenységének meghatározása a megfelelően alkalmazott kezelés alapfeltétele.
A heveny mellékhere-gyulladás kezelése két részből tevődik össze, általános tüneti és célzott terápiából áll. A beteg fektetése, a here felpolcolása, alátámasztása és hideg vizes borogatása, jegelése hatásos. Lázcsillapítók, fájdalomcsillapítók és nem-steroid gyulladásgátlók mellett, az antibiotikumos kezelés mielőbbi elkezdése szükséges. Szövődménymentes esetben 10-14 napos kezelés ajánlott. Súlyos, előrehaladott állapotban a here eltávolítására is sor kerülhet.
A heveny mellékhere-gyulladás nem megfelelő kezelés esetén kiújulhat, vagy krónikus formába mehet át. Késői szövődménye a termékenyítőképesség romlása, megszűnése lehet. A férfi sterilitás leggyakoribb oka a here-, mellékhere-gyulladás. A gyulladás okának megállapításában a legnehezebb feladat a herekocsány-csavarodástól való elválasztása. Ebben segít a kialakulásának sebessége, a kórképet kísérő láz, a here helyzetének megfigyelése, különböző műfogások. A herecsavarodás megállapításában kiváló lehetőség a doppler ultrahang végzése. Minden kérdőjeles esetben a here műtéti feltárása az indokolt eljárás. További problémát jelenthet még a heredaganattól való elkülönítés.
Önmagában ritkán fordul elő a here gyulladása. Leginkább a serdülőkor környékén jelentkező mumpsznak (parotitisz, a nyálmirigy vírusos eredetű gyulladása) kísérőjelensége lehet a mindkét oldali herenagyobbodással járó fájdalmas duzzanat. A felnőttkorban jelentkező heregyulladások azonban többnyire a mellékhere gyulladásával kezdődnek. A kórokozók a szervezet más helyén lévő gyulladásos területről (mandulák, foggyökerek, szőrtüszők) a véráram révén, vagy a fertőzött húgycsőből, prosztatából az ondóvezetéken keresztül jutnak a mellékherébe, majd a herére is ráterjedhetnek. A betegség tünetei egyik napról a másikra jelentkeznek. A here fájdalmassá válik, ezt magas láz és egy vagy kétoldali hereduzzanat kíséri. Az érintett herezacskófél akár lúdtojásnyira is megduzzadhat, a bőr ráncai elsimulnak, a herezacskó feszes, piros lesz, és igen érzékennyé válik. A járás a fájdalom miatt kifejezetten korlátozott.
Kezelése általában a mellékhere gyulladással együtt történik, mivel önmagában ritkán fordul elő. Általánosságban elmondható, hogy a kezelés alapját a széles spektrumú antibiotikumok adása mellett a lázcsillapítás, a here felpolcolása és jegelése, nyugalomba helyezése jelenti.
A vizeletkiválasztó és elvezető rendszerben a húgyhólyag szerepe az, hogy a folyamatosan képződő vizeletet összegyűjtse, és mindaddig tárolja, amíg az a vizelés során, napi négy-öt alkalommal kiürül. Ha ennél többször támad komoly vizelési ingerünk, akkor legtöbbször a hólyag gyulladása vagy valamilyen más eredetű megbetegedés áll a háttérben. A hólyagnyálkahártya lobos, gyulladásos megbetegedését nevezzük hólyaghurutnak (cystitis). Heveny vagy krónikus formában jelentkezhet. A kiváltó okok szempontjából lehet banális, amikor nem igazolunk kiváltó okot, és komplikált gyulladás. Az utóbbi esetben valamilyen elváltozás áll a gyulladás hátterében. Leggyakrabban egyszerű meghűlés, felfázás következtében alakul ki heveny megbetegedés, de kiválthatja erős fűszerek túlzott használata, mértéken felüli alkoholfogyasztás is. Ezek a tényezők a hólyagnyálkahártya duzzadását, vérbőségét idézik elő, amely kedvez a különféle baktériumok megtelepedésének. A hólyagot zömében a húgycsövön keresztül érik el. Leggyakrabban ivarérett korú nőkön fordul elő, gyakori az összefüggés a szexuális tevékenységgel. A nők mintegy negyedénél életük során legalább egyszer jelentkezik ilyen hólyaggyulladás. A hólyaghurut jól reagál számos antibiotikumra, és az esetek többségében ritkán jelentkezik újra. Sajnos vannak bakteriális hólyaghurutok, melyek évente 2-3 alkalommal, vagy még többször is jelentkezhetnek. A hólyaghurut ismeretének a gyakorló orvosok szempontjából külön jelentősége van, mivel a betegek először a háziorvosokat keresik fel panaszaikkal.
Jellegzetesek a heveny megbetegedés tünetei. Gyakori vizelési inger jelentkezik, mely sokszor parancsoló jellegű, ugyanakkor a kiürített vizelet sokszor csak egy-két csepp. Fájdalmas, égő, csípő érzés kíséri a vizelést, és ezután a betegnek ún. "marasztaló" érzése van, mintha a hólyagja még tele lenne. A folyamat súlyosságától függően a panaszok olyan kifejezettek lehelnek, hogy percnyi nyugtot sem hagynak a betegnek. A vizelési panaszok éjjel-nappal egyaránt előfordulhatnak. A vizelet zavaros, a szokottnál sötétebb színű, esetleg véres, gennyes lehet, szaga erős. Láz ritkán kíséri a szövődménymentes megbetegedést.
A kórisme a tünetek alapján könnyű. Kezelése fűszer és alkoholszegény diéta, a higiéné fokozott betartása, bőséges folyadékfogyasztás, meleg borogatás és a szokottnál melegebb alsónemű viselése. Ezt kiegészíthetjük szájon át szedhető, vizeletfertőtlenítő hatású szerekkel. Általában rövid a betegség lefolyása, a panaszok 3-4 nap alatt jelentősen csökkennek. Fokozódó vagy elhúzódó tünetek esetén az antibiotikus kezelés hatásos, ennek javallata azonban már orvosi feladat. Lehetőleg orvosi vizsgálat nélkül nem kezdjünk el antibiotikumot szedni!
Hasznos tanácsok:
Fogyasszon sok folyadékot!
Rendszeresen ürítse ki hólyagját! (nemi érintkezés után mindig!)
Fehérneműjét cserélje naponta!
Ne hordjon szoros alsóneműt!
Kerülje a tampon használatát!
Kezeltesse az esetleges nőgyógyászati fertőzését!
Tartsa be a higiénés szabályokat
A hólyaghurut kialakulására hajlamosít a nedves, huzatos, hideg környezet, a stressz, a nem megfelelő intimhigiénia.
Ha a hólyaggyulladás 2-3 nap alatt a szokványos kezelésre nem gyógyul, akkor urológiai szakvizsgálat szükséges.
A heveny gyulladást kiváltó okok huzamos fennállása vagy ismétlődése, a vizelet normális elfolyását akadályozó más betegség krónikus hólyaghurutot eredményez. Hátterében leggyakrabban a húgyhólyagban elhelyezkedő kő, a húgycső heges szűkülete, a prosztata megnagyobbodása, nőgyógyászati krónikus gyulladásos folyamatok állnak.Mivel az idült hólyaggyulladás hátterében gyakran fellelhető valamilyen egyéb betegség, ismétlődő, elhúzódó panaszok esetén mindenképpen érdemes urológust felkeresni!
Az idült hólyaghurut tünetei kevésbé kifejezettek. Bár a vizelési inger idült gyulladás esetén is gyakori, az kevésbé fájdalmas. A vizelet zavaros, gennyes. A tünetek és a vizelet laboratóriumi elemzése mellett a diagnózis felállításában egyéb vizsgáló módszerek is szerepet játszanak, ezért ez szintén urológus szakorvosi feladat. Az éveken át fennálló, kezeletlen idült gyulladás a hólyag egész falára ráterjedhet, ami zsugorhólyag kialakulásával és súlyos következményekkel jár. Kezelésében döntő és valódi eredményt a kiváltó ok megszüntetése ad.
A krónikus pyelonephritis nemcsak a veseszövet gyulladásával, hanem annak hosszú távú károsodásával is jár. Előzménye lehet kezeletlen vagy észrevétlen heveny vesegyulladás, vesekövek, többszörös veseoperációk vagy anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség).
Legfontosabb a kiváltó okok felkutatása, ezek megszüntetése és elhúzódó antibiotikumok adása. Végső esetben műtétre is sor kerülhet. A rendszeres gondozás ebben a betegségcsoportban is fontos szerepet kap.